A csalódás..

Hogy is kezdjem..rátérek a lényegre. Megint csalódtam egy nagyot, de ez már szokás..de ez esett a legrosszabbul most. Igaz nem mutatom ki,de belülről nagyon fáj. Én tudom hogy mindenki csalódott már,ez bele is tartozik az életbe,csak hogy majdnem minden nap..ez nekem már túl sok. Nem értem hogy,mért mindig én nekem kell csalódnom akár egy barátról van szó vagy akár egy fiúról. Tök nehéz elfogadni..de ezen is tudunk segíteni valahogy. Én ma például rájöttem hogy,senki miatt nem érdemes "elhagyni" az életet. Erre úgy jöttem rá hogy,beszélgettem egy pappal, jó tudom hogy ez elég gáznak hangzik, de valójában nem az. Ez az ember rádöbbentett engem arra hogy, az élet fontos igaz van olyan mikor már úgy érzed hogy, tovább nem megy. De ott vannak a barátok/család vagy esetleg egy pap vagy akárki akivel eltudsz beszélgetni, ki kell magadból adni a fájdalmat vagy akár az örömöt. Nem jó ha magamban tartom mit érzek, mert úgy még jobban összetörök és ez így nem megy. Rá kell arra jönnünk hogy,mindig van segítség és bármikor meghallgatnak/segítenek rajtunk. Ha bármi probléma van hozzám bármikor jöhettek, odajöhettek dc-n és meghallgatlak vagy akár fb-on is betudtok jelölni és öntsd ki a szíved. Én akkor vagyok a legboldogabb, ha látom hogy, boldogak az emberek és nem veszekednek. Sok szerencsét mindenkinek az életben és további szép napot/jó blogolást!:)